2013. április 30., kedd

Maigret és a flamand lány megjelenés és Georges Simenon akció az Agave kiadónál


„Simenon regényei súlyosak, tömörek, hihetetlenül változatosak, és olyan frappánsak, mint a jó popdalok.” Luc Sante

Május 9-én érkezik a Georges Simenon Maigret és a flamand lány című regénye, mely az ötödik Maigret- kötet az Agave kiadónál.

A belga születésű Georges Simenon (1903-1989) a francia nyelvű regényirodalom világszerte ismert alakja, műveit eddig ötvenöt nyelvre fordították le. A hatalmas siker Simenon legismertebb regényszereplőjének, Maigret főfelügyelőnek köszönhető. A világméretű sikerhez az is hozzájárult, hogy a regényekből számtalan filmadaptáció, majd pedig televíziós sorozat is készült.

A Maigret és a flamand lány lebilincselő kisvárosi krimi,ami tökéletes választás, ha könnyed olvasmányra és a múlt századi francia vidék megunhatatlan hangulatára vágyik az ember.

Givet egy álmos kis település a belga határon, és főleg azokból a hajósokból él, akik kénytelen-kelletlen pihenőt tartanak itt, mielőtt átkelnének a Maas folyón Franciaországba. Maigret ide, a ködös északra utazik; nem hivatalos kiküldetésben jár, hanem felesége rokonának kérésére érkezik a kisvárosba, hogy segítsen bebizonyítani a flamand Peeters család ártatlanságát egy fiatal nő eltűnésének ügyében. Peeterséket, a gazdag kereskedőket tiszta szívből gyűlöli szinte az egész város, mert kuncsaftjaik olyan, jószerivel csak inni betérő flamand hajósok, akik szívesebben vásárolnak inkább náluk, az otthonos, borókapálinka-illatú boltban, mint a francia kereskedőknél. De irigylik őket azért is, mert nagyobbik lányuk, Maria az apácáknál tanít, Joseph fiuk pedig ügyvédnek tanul, s karrierjét aligha fogja megzavarni az sem, hogy az eltűnt nőnek három éve fia született tőle. Végül megtalálják Germaine holttestét, s kiderül, hogy a nőt egy kalapáccsal verték agyon. Ki lehet a gyilkos?


Olvass bele

És egy jó hír a Maigret-rajongóknak: május 8-ig minden Simenon kötetet 35 %-kal olcsóbban
rendelhettek meg, így darabja 2280 forint helyett csak 1480 forintba kerül. A Maigret és a flamand lány kötetet pedig szintén 35 %-os kedvezménnyel rendelhetitek elő. 

2013. április 27., szombat

Dan Wells: Partials- Részben ember

Fumax, 2012
456 oldal
Eredeti cím: Partials
Fordította: Bayer Antal
ISBN: 9789639861466
Tovább a Kiadó oldalára

Fülszöveg:
Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immúnis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Dan Wells neve már nem ismeretlen a magyar olvasók körében, a Nem vagyok sorozatgyilkos című young adult thrillerével nagy rajongótáborra tett szert. Sajnos én még nem olvastam, de a Partials kivégzése után megfogadtam, hogy el fogom.
A Részben ember először a borítójával ragadta meg a figyelmemet, ami szerintem nagyon látványos, és  ötletes lett. Sötét, baljós világvége-hangulatot áraszt, tisztára egyedül-a-világ-ellen benyomást kelt az emberben. A borító miatti nyálcsorgatás után láttam, hogy disztópia és sci-fi,amitől csak még jobban akartam a könyvet, majd elolvastam a fülszöveget és már fel is raktam a végeláthatatlan kívánságlistámra.

A történet egy elképzelt jövőben játszódik: háború dúlt, melyre a Paragen vállalat az emberhez hasonló szerves gépkatonákat gyártott, és őket vetették be az emberek helyett. A háború után a Részlegeseket rabszolgaként kezelték, ezért fellázadtak; ők és egy RM nevű vírus kipusztította az emberiség 99,99 százalékát, a maradék néhány ezer ember Long Islanden rendezkedett be, a részlegesek pedig eltűntek.
A túlélők lassan, de biztosan haladnak a kipusztulás felé, mert bár ők nem haltak bele a vírusba, hordozzák azt és az összes újszülött csecsemő megfertőződik és meghal. 11 éve egy gyerek sem született. Az orvosok keresik a gyógymódot, de eddig nincs eredmény. Kira, a 16 éves orvostanhallgató elszántan veti bele magát a kutatásba, majd hajmeresztő ötlete támad, mely talán megoldás lehet az emberiség számára.
" Az embergyerekek átlagos élettartama a Szakadás óta ötvenhat óra volt. "
Elkeztem olvasni a könyvet és már az első oldalon teljesen a padlóra küldött. Rögtön azzal indítunk, hogy meghal egy újabb újszülött, amit az orvosok és Kira, a főszereplőnk végignéz és dokumentál. A pici édesanyja az üvegfal másik oldalán elkeseredetten sír, és könyörög, hogy legalább egy kicsit a kezében tarthassa a gyermekét. Megrázó volt, sokkoló és nagyon szomorú.

Kép forrása
A könyvben, főleg elején, amíg megismertet minket az író a világgal, én kettősséget éreztem. Egyrészt ott a világ, amely romokban hever, az emberiség a kihalás szélén, a születő gyerekek meghalnak, a kormány nyomást gyakorol a fiatal lányokra, a városokat visszahódította a természet, a gazdaság mint olyan, megszűnt létezni. Nincs fejlett technológia, néhány eszköz kivételével nem tudnak használni semmit, a tudás is odaveszett.
" Láttunk egy párducot Brooklynban. Láttunk egy antilopkölyköt, egy apró kis antilopot, alig lehetett két hónapos. Egy napon majd elgondolkodnak, hogy hová tűnhetett az a sok furcsa, kétlábú állat, aztán isznak egy kortyot a folyóból, felnéznek a felhőkre, és elfelejtik, hogy valaha is eszükbe jutottunk. Az élet megy tovább. "
A családok szétestek, a vírus és a háború miatt még testvérpár is alig akad, ezért összerakott, amolyan szedett-vedett családokban élnek az emberek. Összefoglalva a helyzet nem túl rózsás.
Másrészről viszont az emberek mégis buliznak, kertet művelnek, összevesznek, szeretnek, vagyis élik az életüket. Érdekes ezt látni, miközben szétesik a világuk. Persze azt gondolom, hogy a valóságban is így lenne. Néhány ember kitartóan kutatna és harcolna minden eszközzel, hogy megmenthesse azt, ami még maradt, de a nagy többség egy idő után visszasüllyedne a hétköznapok megnyugtató egyhangúságába.

Míg a könyv első felében megismerjük a kialakult helyzetet, a folytatásban már az cselekményen van a hangsúly. Pörgős és váratlan jelenetek követik egymást, és egyszer csak azzal kell szembesülnünk, hogy egy újabb letehetetlen kötetet tartunk a kezünkben. A kutatás a vírus után és Kira kis csapatának magánakciója garantáltan a kanapéhoz szögezi az ember lányát. Miután egy Részleges, Samm is képbe kerül, még inkább érdekessé válik a helyzet. Félelmetes egy olyan ellenség, amelyik úgy néz ki, mint mi. Persze a történet előrehaladtával kiderül, hogy igazából vajmi keveset tudnak az emberek a Részlegesekről, és a biztosnak gondolt dolgok közül is sok minden tévedés. Itt egyszerűen a szokásos emberi reakció működik, vagyis az ismeretlentől való félelem.
A könyv elején még azt gondoljuk, milyen rosszak, gonoszak, vérengző embertelen lények ezek a Részlegesek, de aztán minél több infó derül ki róluk és a múltban történtekről, azért rá kell jönnünk, hogy kettőn áll a vásár. Egy elnyomott csoportról van szó, akik fellázadtak az elnyomóik ellen. Wells burkoltan tükröt tart elénk,  jól megmutatja milyenek is vagyunk.

A társadalomkritika mellett a fennálló rendszer elleni lázadás is ott van a könyvben. A Szenátus a védelmező szerepében tetszeleg, de valójában manipulatív és egyetlen célja irányítani az embereket. Kira szép lassan elkezd a felszín mögé látni, és amit ott lát, egyáltalán nem tetszik neki. Ráadásul az ún. Remény törvény, ami a kamasz lányokat teherbe esésre kényszeríti, pont az ő korosztályára gyakorol nyomást. Emiatt és mert ez egy YA regény, egy csapat tinédzser próbálja megdönteni a rendszert. Nincs is ezzel semmi baj szerintem, ki más lázadna a múlthoz kötődő és az újat elutasító elnyomó vezetés ellen, ha nem az új generáció?
A szereplők egyébként bár fiatalok, elég érett gondolkodásúak, Kira különösen kitűnik közülük. Okos, kitartó, bátor, és erős igazságérzettel rendelkezik. Jó kombináció szerintem, ráadásul a szokásos tinihisztik is elmaradnak, aminek nagyon örültem. Nem is rossz, amikor férfi író alkot női főhőst. 

A kötet közepe táján elég sokat olvashatunk az RM kutatásának szakaszairól is, ami meglepett, hogy YA kötethez képest elég rendesen részletezi is a virológiai magyarázatokat. Nekem ez nagyon bejött, ettől még élvezetesebb lett az érettebb olvasók számára is. Először mondjuk kicsit furcsállottam, hogy egy 16 éves lány ilyen kimagaslóan teljesít ezen a területen, de jobban belegondolva lehetséges. Nyilván amikor ilyen kevés az ember, komoly energiákat fektetnek arra, hogy ne "felesleges" dolgokkal tömjék a fiatalok fejét, hanem már nagyon hamar szakosodjanak és egy területre koncentráljanak. Ez az elméletem, csak így tudom elhinni Kira szakmai tudását.

A könyv utolsó szakasza volt számomra a a legelképesztőbb. Egyrészt sokkal többet megtudunk Sammről, aki Kira mellett a kedvenc szereplőm lett, másrészt ebben a részben még több rejtély, akció és megdöbbentő fordulat van, olyan jól összerakva, hogy egy pillanatra sem tudtam letenni a könyvet. Szerettem, hogy meg tudott lepni, és hogy továbbra is volt mondanivalója. Samm megismerésével felmerül a kérdés: miben is különbözik ő a "normális" emberektől? Mitől ember az ember?

A könyv hangulata a borítóhoz hasonlóan nyomasztó és sötét, ami  nálam mindig jó pont. Amit még megemlítenék pozitívumként, hogy végre nem volt szerelmi háromszög, és a romantikus szál sem volt hangsúlyos. Örülök, hogy nem próbált valami szirupos lovestory-t beleerőltetni a történetbe.

Fragments- Partials series 2.
Bár nyilván kiderült a bejegyzésből is, de azért leírom: imádtam a könyvet, az egyik legjobb YA disztópia, amit mostanában olvastam. Eredeti, lebilincselő olvasmány, ami engem teljesem magával ragadott. A könyv egy trilógia első kötete, remélem még idén megjelenik magyarul a folytatás, én mindenképpen el fogom olvasni.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:
" Ha nem tudod megismerni az igazságot, éld át a lehető legnagyszerűbb hazugságot, amit csak képes vagy kitalálni." 268.o.

2013. április 22., hétfő

Könyvfesztiváli megjelenések- amik a kívánságlistámra kerültek


Most hétvégén volt Pesten a XX. Könyvfesztivál, amire nem jutottam el nagy bánatomra. Szívesen találkoztam volna más molyokkal, de talán majd a Könyvhéten sikerül összefutni néhányotokkal. :)
Rengeteg könyv jelent meg a fesztiválra, ezek közül válogattam ki azokat, amik felkeltették az érdeklődésemet. Nagyon hosszú lista, nem tudom, mennyit sikerül majd beszerezni belőlük.

Scott Westerfeld- Behemót-  bár még nem olvastam az első kötetet, a Leviatánt sem, nagyon jókat hallottam a sorozatról, ráadásul steampunk, amit én imádok.

Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg- a borító gyönyörű

CatherynneM. Valente:  A lány, aki körülhajózta Tündérföldet-szívesen olvasok meséket és ez különösen érdekesnek ígérkezik

Buglyó Gergely: Oni – Szürke vér- magyar szerző, ráadásul fantasy


Eowyn Ivey: A hóleány - a borító nem a legjobb, de a témája annyira érdekes, hogy biztosan el fogom olvasni.


Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv- nagy zombirajongó vagyok, jöhet minden, ami zombis.

Rachel Vincent: Pride- Falka- olvastam a sorozat első kötetét és nagyon szerettem. A második a polcomon várakozik, de biztosan beszerzem a Pride-ot is.

Emylia Hall: Nyarak könyve- szemet gyönyörködtető a borító, és a magyar helyszín miatt nagyon érdekel


Chris Howard: Gyökértelen- a fesztivál egyik legígéretesebb megjelenése

Junot Díaz- Így veszíted el- én voltam az egyik szerencsés előolvasója a könyvnek, és nálam kedvenc lett. (blogbejegyzés itt)


Mitch Albom: Az Idő Ura - a fülszöveg alapján úgy éreztem, kell nekem

Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje - magyar származású az író, a könyv pedig családregény. Kíváncsi vagyok rá.

2013. április 21., vasárnap

James Swallow- Deus Ex: Ikarosz-hatás

Fumax kiadó, 2013
310 oldal
Eredeti cím: Deus Ex – Icarus Effect
Fordította: Bayer Antal
ISBN: 9789639861480
Beleolvasó: http://www.fumax.hu/wp-content/uploads/2013/01/deus-ex-ikarosz-hatas-elozetes.
Rendeléshez  tovább a webáruházba

Fülszöveg:
Vajon többé válik-e az ember a korlátlan testmódosításoktól? Megéri lecserélni szerveinket emberfeletti képességeket biztosító bioaugmentációkra?

2027-ben, a káosz és az összeesküvés között őrlődő világban Anna Kelso, a felfüggesztett titkos ügynök és Ben Saxon zsoldos, az SAS volt tisztjének magánnyomozása akaratukon kívül keresztezi a világtörténelem legerősebb és legveszedelmesebb szervezetének útját. Életveszélyes kutatás kezdődik Moszkvától Londonig, Washingtontól Genfig a minden képzeletet felülmúlóan sötét igazság nyomában, amelynek felderítését minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel igyekeznek meggátolni a világ valódi urai.
A kultikus Deus Ex videojátékok világában játszódó, önállóan élvezhető regény.

A fülszöveg, a borító és a cyberpunk-sci-fi-akció hármas nagyon felkeltették az érdeklődésemet. Annyira kíváncsi lettem az író által megálmodott világra, hogy még a szintén általa írt játékot is kipróbáltam. Rólam tudni kell, hogy soha nem játszottam ilyen játékokkal, és béna is vagyok hozzájuk. A Deus ex: Human revolution nagyon izgalmasnak ígérkezett, a grafikája gyönyörű, csak sajnos nem élvezhettem túl sokáig, ugyanis az első lövöldözős résznél kipurcantam. Ami miatt viszont örülök, hogy belenéztem a játékba, hogy sokkal jobban rá tudtam hangolódni a könyvre, sokat segített elképzelni a környezetet, az augmentációkkal kiegészült embereket.

A könyv története a Human revolution előzménye, a játék ismerete nélkül is érthető. Két főszereplő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet. Anna Kelso,  titkosügynökként dolgozik, profi a szakmájában, testmódosítások terén elég visszafogott, csak a szemei és a tüdeje módosított.
A másik főszereplő, Ben Saxon, igazi katona, aki a jó ügyért harcol, társaiért tűzbe menne és mindig becsületes. Az elején nem sok közös van a két karakterben, azonban a velük történt tragédiák hasonlóvá teszik sorsukat és a kezdetben külön futó szálak összefonódnak. Bővebben nem nagyon írnék a történetről, bármit írnék spoileres lenne, de annyit elárulok, hogy a háttérben futó globális hálózat és  összeesküvés nagyon izgalmas és jól kitalált. Imádom a kiszámíthatatlan történeteket és ez ilyen. 

A könyv hihetetlenül akciódús, egy perc nyugalom nincs, pörögnek az események. Olyan, mint egy jó akciófilm: sok a harcjelenet, és van egy kőkemény összeesküvés és titok a háttérben.Az elején csak kapkodtam a fejem, kicsit nehéz volt követni, mert az író nem bajlódott a lassú felvezetéssel, egyből belecsapott a közepébe. A helyszíneket is folyamatosan váltogatta, ami tovább bonyolította a dolgokat, bár nekem ez a megoldás kifejezetten tetszett, mert a sok térbeli ugrás is az akciófilm-fílinget erősítette.
Persze a kezdeti képzavar kitisztult viszonylag hamar, ahogyan haladtunk a történetben és egyre többet megtudtunk a háttérben munkálkodó erőkről.
A könyvre egyébként inkább az események leírása a  jellemző, a magyarázatok legtöbb esetben elmaradnak, pont mint egy videójátéknál. Belecsöppenünk, folyik az akció, de a háttérről, vagy a testmódosításokról nem sokat tudunk meg. Én mondjuk ezt egy kicsit hiányoltam, de így is megvolt az a bizonyos cyberpunk hangulat.

A testmódosítások, augmentáció témája egyébként érdekes kérdéseket vet fel: meddig ember az ember? Milyen következményei lehetnek az evolúció felgyorsításának a társadalomra?
A könyvben a sok akció miatt a téma boncolgatására nem sok idő marad, de azért az utolsó százpár oldalon elhint az író egy-két izgalmas gondolatot, és néhol egy rövid filozofálgatást is. Itt egy kicsit meg is áll az ember (legalábbis én) és elgondolkodik, hogy valóban hová is vezet ez a sok módosítás, jó ez vagy rossz? Ezek a részek kifejezetten tetszettek, a regénynek az utolsó harmada lett a legerősebb.
"Egy olyan társadalom, amely a saját akarata szerint képes augmentálni önmagát, egy olyan emberiség, amely a technológia alkalmazásával meg tudja haladni a fizikai korlátait...El tudja képzelni, milyen fenyegetést jelent ez azok számára, akik kontrollálni akarnak minket?"
A szereplők szerintem jól ki lettek találva, Anna időnként elég érdekesen reagált dolgokra, de valószínűleg én is kicsit kiakadnék attól, amit át kellett élnie. A bosszúja és a gyász hajtja előre, miközben az élete romokban hever, és néhányan a halálát kívánják. Ez szerintem elég ok a fura viselkedésre.
Ben nekem szimpatikusabb volt, főleg attól a pillanattól kezdve, amikor elgondolkodik végre azon, hogy helyes-e, amit tesz. Ízig-vérig katona, akinek a lelkiismerete nem engedi, hogy igazságtalan és helytelen akciókban vegyen részt. Bár egy darabig sikerül elfojtania, végül mégis a lelkiismeret és a becsület kerekedik felül.
A szereplők között a szerelmi szálat szerencsére nem erőltette az író, szerintem nem is volt rá szükség, anélkül is kerek a történet.
A mellékszereplők is nagyon jól kidolgozottak, a Tirannus csapat tagjai kifejezetten hitelesre sikeredtek. Aminek külön örültem, hogy a két főhős szemszöge mellett időnként más szemével is (például Namíréval) láthattuk a történetet.

A kötet olvastatja magát, izgalmas, és ötletes, lendületes, én szinte láttam magam előtt az eseményeket,  egyedül a világ és a testmódosítások leírását, bővebb ismertetését hiányoltam. A hangulata nálam csillagos ötös, szerettem elmerülni benne. Remélem lesz folytatás, szívesen olvasnám még, ráadásul az író függővéggel fejezte be a történetet.
Szerintem a megfilmesítése sem lenne rossz ötlet, eszméletlen jó akciófilm lenne belőle.
Mindenkinek kötelező, aki a Deus Ex játékért rajong, de azok is bátran fogjanak bele, akik hozzám hasonlóan csak szeretik a jó cyberpunk-akciót sci-fivel megspékelve, és a jól kitalált összeesküvés-elméleteket.

A kötetet köszönöm a Fumax kiadónak.

Értékelésem: 4,5/5


2013. április 18., csütörtök

Friss hírek- Agave kiadó

Friss megjelenés


Április 25-én jelenik meg Az utolsó szimulákrum, a huszonötödik Philip K. Dick-kötet az Agave kiadónál. Egy ízig-vérig klasszikus sci-fi regény,amit jövő szerda éjfélig 35% kedvezménnyel lehet előrendelni ezen a linken: http://www.agavebolt.com/777-az-utolso-szimulakrum.html, ráadásul limitált mennyiségben lehet vásárolni egy második könyvet is a szerzőtől féláron:  http://www.agavebolt.com/778-az-utolso-szimulakrum.html

A könyv fülszövege:
A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének.

Philip K. Dick ebben a regényben is rá jellemző módon időutazásból, pszichoterápiából, telekinézisből, androidokból és neandervölgyi mutánsokból gyúr egy olyan történetet, amelyben összeesküvés összeesküvést ér, és szokás szerint semmi nem az, aminek látszik.
Beleolvasóhttp://issuu.com/mangaolvas/docs/philip_k_dick_az_utolso_szimulakrum_reszlet?mode=window&viewMode=singlePage

Új könyvek Christopher Moore-tól


Vasárnap este a Facebook-oldalán jelentette be Christopher Moore, hogy 2014 áprilisában jelenik meg az új regénye, és már dolgozik egy következőn is. A jövő évben várható könyve a 2009-es Fool folytatása lesz, és a The Serpent Of Venice címet kapta, az ezután várható - egyelőre se címmel, se megjelenési dátummal nem rendelkező - kötete pedig a Mocskos meló történetét göngyölíti tovább.

A hazai rajongók is örülhetnek, ugyanis ősszel érkezik majd a Sacré Bleu, egy újabb lehetetlen mű a szerzőtől, főszerepben egy pékkel, aki Henri Toulouse-Lautrec-kel alkot nyomozópárost, hogy kiderítsék a rejtélyét Vincent van Gogh állítólagos “öngyilkosságának”.

Akciók


A fentebb említett Az utolsó szimulákrum akción kívül vasárnap éjfélig minden történelmi krimi 40% kedvezménnyel vásárolható meg az Agave webshopjában. Rengeteg Steven Saylor- és C. J. Sansom-regény, illetve sok más szerző remekművei szerezhetőek így be most olcsóbban, itt: http://www.agavebolt.com/29-

2013. április 16., kedd

Raine Miller- Meztelenül

Ulpius-ház, 2013
224 oldal
Eredeti cím: Naked
Fordította: Bikics Milán
ISBN: 9789632547831

Fülszöveg: 
Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét? 

„Ez a kép mindent megváltoztatott. Más ember lettem, ahogy ránéztem, és vissza se tudtam változni többé, főleg miután találkoztunk az utcán azon az éjjelen. Az egész világ megváltozott körülöttem egy fénykép miatt. Egy gyönyörű amerikai lány fényképe miatt.” – Ethan Blackstone

FIGYELEM! FELNŐTT TARTALOM!

És megvan a győztes! Raine Miller könyve lett az év eddigi legrosszabb könyvélménye nálam. Gratulálok az írónőnek, ennél rosszabbat már nem nagyon tudott volna írni.

A történetben Brynne, a szexuálisan frusztrált és kapcsolatfóbiás modell  megismerkedik egy istennek kinéző gazdag, és nem kicsit birtoklásmániás pasival, Ethan-nel.
Már második találkozásukkor az ágyban kötnek ki, és a történet ennyi. Innentől semmi említésre méltó esemény nem történik, lesz még néhány szexjelenet különböző helyszíneken és az írónő elcsöpögtet egy-két információmorzsát Brynne sötét múltjáról, nyilván abban a reményben, hogy ez eléggé motiválja majd az első kötet elolvasóit a második megvásárlásához. Hát ez nem elég.
Minden sora annyira gagyi és semmitmondó, az egyetlen reakció, amit kiváltott belőlem, hogy néha felröhögtem egy-egy erotikusnak szánt jeleneten.
"Megláttam meztelen mellkasát, és majdnem elbőgtem magam."
Ez komoly?? Ki a franc bőgi el magát egy szép férfifelsőtest látványától??? Nyilván Raine néni nem sokat látott életében...
És nem ez volt az egyetlen röhejes megnyilvánulás a kötetben. A másik kedvencem:
"És együtt szálltunk fel a szerelemvonatra, büszkén felmutathatom a bérletemet..."
No comment...

Beszélhetnék a szereplők jelleméről, de nem volt nekik. Mindkettő sablonos,és egy kicsit sem hiteles. Mellékszereplő is volt egy-kettő, de őket már el is felejtettem.
Stílus az nincs, borzalmas szófordulatokkal és indokolatlan káromkodással van tele. A fordítás összecsapott, gyatra munka.  Biztos vagyok benne, hogy van néhány igényesebb Romana is ennél. Az egész történet 185 oldal, és az Ulpius ezért 3500 Ft-ot kér, ami nem kicsit durva, pláne, hogy a kötése is gyenge. Majdnem csukva olvastam, mert féltem, hogy megtörik a gerince.

Nem ajánlom senkinek, vannak nagyon jó erotikus könyvek, de ez nem az. Ez egy rakás szemét, amire kár volt papírt pazarolni. A fél csillagot a borító kapta, az nem lett rossz.

Értékelésem: 0,5/5

És egy utolsó gyöngyszem: ( a hiányzó szót jelöld ki!)
" Azt akarta, hogy a hajam legyen szétterítve, a nunim eltakarva."

Valaki használja ezt a szót az ovisokon kívül? :D

2013. április 15., hétfő

Ursula Poznanski- Erebos

Pongrác kiadó, 2012
544 oldal
Eredeti cím: Erebos
Fordította: Gémes Szilvia
ISBN: 9786155131202
Rendeld meg a kiadó oldalán!

Fülszöveg:
VIGYÁZZ! CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!
Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…


Erebos: a görög mitológiában az ősi sötétség, Khaosz gyermeke. Később Erebosz, mint az ősi sötétség lekerült az alvilágba. A Tartarosz fölötti túlvilági részt nevezték az idő múlásával Erebosznak. Ide is bűnös lelkek jutottak le, de a tisztító tűzben volt lehetőségük, hogy akár az elíziumi mezőkre kerüljenek. (Forrás)

A cím sokat sejtető, bár a fülszövegből kiderül, hogy ebben az esetben Erebos nem egy mitológiai alak, hanem egy játék. Egy számítógépes játék, ami egyik napról a másikra elkezd terjedni az iskolában. Kézről-kézre jár, titok lengi körül, nem beszélnek róla a diákok, de hatással van rájuk.
Az Erebos más, mint a többi játék, több annál. Figyel, tanulmányoz, utasít,  és ami a legérdekesebb: a feladatokat a való világban kell teljesíteni. (A játékról többet nem nagyon árulnék el, mert bármit írnék, az spoileres lenne.)
"Lépj be!
Vagy fordulj vissza!
Ez Erebos."
Mikor először megláttam a könyvet, azonnal tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. A borító eszméletlen jó lett, a téma pedig érdekes, bár azt le kell szögeznem, hogy én nem szoktam játszani. Elkezdtem olvasni és azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni. Olyan függő lettem, mint a könyvben szereplő gyerekek, teljesen magával ragadott a történet, és a majd 600 oldalas kötetet kivégeztem két nap alatt. Olvasmányos, feszes a történetvezetés, a hangulat sötét és nyomasztó, pont ahogy én szeretem.

A számítógépes téma kezd teret hódítani a könyvekben, ami szerintem nem baj, hiszen a mai tinik életének szerves részei a különböző online- és szerepjátékok. Az Erebost és az ehhez hasonló jól megírt  és modern tematikájú könyveket kellene a gyerekek kezébe adni az iskolában, talán akkor többen olvasnának.
Fiatalos nyelvezetével, közvetlen stílusával és szerethető karaktereivel tényleg a mai kamaszokat szólítja meg. Persze ez nem azt jelenti, hogy felnőttek ne is vegyék a kezükbe, ez a könyv mindenkinek remek választás kortól függetlenül. Fordulatos, meghökkentő és kicsit félelmetes regény, ami nálam kedvenc lett. A végén, amikor kiderült az egésznek a miértje, őszintén meglepődtem, nagyon eredeti csavar volt a befejezés. Mindenre számítottam, csak pont erre nem.

A történet ötletgazdag, remekül alkotta meg mindkét világot az írónő, és ügyesen is lavíroz a valóság és a cybertér között. Nálam telitalálat volt a görög mitológia belecsempészése is, gazdagította a sztorit.
A szereplők megalkotásában is brillírozott, legyen szó a kamaszok személyiségéről, vagy az avatárjaikról. A karakterek valóságosak voltak, többeket nagyon megkedveltem, a főszereplő, Nick rendes srác, de nálam az abszolút kedvenc Viktor volt.

Igazán ötletesnek találtam, ahogyan az írónő felépítette a könyvet: Nick a játék előtt, közben és után.  Izgalmas volt látni, hogyan változik meg a főhősünk, ahogy elkezd játszani. Azonnal a hatása alá kerül, a valóság többé nem érdekes, csak a virtuális világ eseményei izgatják, nem akar lemaradni semmiről és szinte bármit megtenne, hogy bennmaradhasson. Összemosódik a határ a létező és az Erebosbeli élete között.
" Minden egyes új nappal értéktelenebb lesz a valóságom. Hangos és rendetlen, megjósolhatatlan és fáradtságos.
Mit is tud a valóság?Éhessé tesz, szomjassá, elégedetlenné. Fájdalmat okoz, betegségekkel dobálózik, nevetséges törvényeknek engedelmeskedik. De főként: véges. Mindig halállal végződik. "
Poznanski  nagyon reálisan ábrázolja a még formálható gyerekekben végbemenő morális dilemmákat és változásokat, azt, hogy mennyire gyorsan képesek túllépni az addig betartott erkölcsi szabályokon. Kicsit ijesztő volt látni, milyen gyorsan veszítik el a kontrollt már egy kevés nyomás hatására is. 

Az írónő felhívja a figyelmet egy létező problémára, a játékfüggőségre, amely napjainkban egyre inkább terjed. Persze ha valaki szülőként olvassa, azért nem kell rögtön eltiltani a gyerkőcöket az összes játéktól, elég, ha a kezükbe nyomják az Erebost, ami jól ábrázolja a függőség fázisait, negatív hatásait, megmutatja a kamaszoknak, hogy mennyire kifordíthat valakit önmagából.

A magyar kiadás igényességét is meg kell említenem, a Pongrác kiadó nagyon masszív, keménykötésű kivitelben dobta a piacra a könyvet. Minőségi darab.

Negatívumot is említenék szívesen, ha találtam volna, de nálam abszolút kedvenc lett a könyv, betalált úgy, ahogy van. :)

A kötet egyébként 2010-ben jelent eredeti nyelven és 2011-ben  Irodalmi díjat is nyert. A bécsi születésű írónő következő műve, a Saeculum előreláthatólag 2014-ben várható magyarul szintén a Pongrác kiadó gondozásában.

A könyvet nagyon köszönöm a Pongrác kiadónak.

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

2013. április 13., szombat

Silvana Gandolfi- Rám lőttek

Pongrác kiadó, 2013
360 oldal
Eredeti cím: Io dentro gli spari
Fordította:  Balkó Ágnes
ISBN: 978-615-5131-21-9
Tovább a kiadó oldalára

Fülszöveg:
Santino már hatévesen tisztában van azzal, mit jelent Szicíliában a hallgatás törvénye – miután az apját és a nagyapját megölte a ma ffia, tántoríthatatlanul hallgat a tettes személyéről. Amikor végül mégis vallomást tesz, a családjának mindent hátra kell hagynia, hogy új életet kezdjenek.

Lucio tizenegy éves, és kísértik a múlt árnyai. A mindennapjaiba befészkelte magát a félelem – ők ültették el, azok, Szicíliából –, pedig legidősebb „fér fiként” már az ő feladata, hogy vigyázzon a családjára. Amikor az édesanyja egy nap nem érkezik haza, a fiú azt hiszi, elrabolták. Lucio a húgával együtt útnak indul… A véletlenek és az egyre élesebben kirajzolódó emlékek különös összjátéka aztán sorsdöntő fordulathoz vezet mindannyiuk történetében.

Silvana Gandolfi Rám lőttek című regénye elnyerte a rangos Prix Sorcières 2012-t, a serdülő irodalom kategóriában. A díjat 1986-ban ötvenkét független francia könyvkereskedő, illetve a Francia Könyvtárosok Szövetsége alapította. Célja, hogy olyan könyveket adjanak az ifjú olvasók kezébe, amelyek érzelmeikkel formálhatják személyiségüket. A döntés indoklásából: „A regény kíméletlenül szembesít a maffia témájával, a mindenhol jelenlévő erőszakkal, azzal a Szicíliával, amely a jelen ellenére szinte eltéphetetlenül kötődik a múlt szellemével terhes tradíciókhoz. Valódi fejlődésregényt olvashatunk, amelyben az erőszak a maga leplezetlenségében, nem puszta metaforaként jelenik meg. A mű nem csak témájával, de eredeti regényszerkezetével is kiemelkedik az átlagból. Izgalmas cselekménye az első laptól az utolsóig fogva tartja olvasóját, szüntelenül ébren tartva igazságérzetét, fejlesztve ítélőképességét.”

Amikor először megláttam a könyvet, arra gondoltam, hogy milyen érdekes választás a maffia témaköre egy ifjúsági regényben. Nagyon merész vállalkozás, de az elolvasása után úgy gondolom, jó döntést hozott az írónő.

A történet két cselekményszálon fut: Santino, a hatéves szicíliai fiú édesapja és nagyapja összetűzésbe kerül a maffiával, melynek következtében megölik őket Santino szeme láttára, majd őt is megpróbálják eltenni láb alól. Csodával határos módon a fiú élve megússza, de miután vall a rendőrségen, édesanyjával menekülniük kell.
A másik főszereplő Lucio, egy 12 éves srác, aki Olaszországban él beteg édesanyjával és kishúgával. Ő látja el a családfő szerepét, mert édesapjuk Venezuelában dogozik. A fiú múltjában sötét titok lappang, mely rányomja bélyegét a mindennapjaira.
A két fiú sorsa egy igazán meglepő fordulattal fonódik össze.

Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. A történet eredeti, hasonlót sem olvastam még soha eddig, a téma megrázó és igaz, a regény felépítése pedig igazán ötletes.
Annak ellenére, hogy ifjúsági regényről van szó, teljesen magával ragadott, faltam minden sorát. Santino és Lucio élete merőben más, mint egy normális körülmények közé született gyereknek. Olyan dolgokat voltak kénytelenek látni és átélni, amit egy gyereknek soha nem szabadna megtapasztalni.
"A gyerekek olyanok, akár a nádszál, amely a szélben meghajlik, de amint a szél elül, a nádszál újra felegyenesedik. A gyerekek rugalmasak, képesek a nehéz helyzetekhez is alkalmazkodni, amelyek nem okoznak bennük súlyos károkat. Rugalmasabbak a felnőtteknél. Ellenállóbbak. Ám olykor- ha a szélroham nagyon erős- mégis megtörténik, hogy a gyerekek is eltörnek."
Megrázott a történet realitása, a kegyetlenség, ami körülveszi a gyerekeket. Borzasztó belegondolni, hogy a felnőttek brutális és értelmetlen háborúskodása hány gyereket foszt meg a valódi gyermekkortól, és kényszeríti őket a korai felnőtté válásra.

A kötet betekintést enged a maffia világába, de emellett megismerjük a szicíliai emberek babonás és
Trinacria- forrás: people.tribe.net 
hagyományaihoz görcsösen ragaszkodó közösségét is
. Jól bemutatja az olasz család felépítését, ahol a családfő szava szent; hogy mekkora hatalma van a javasasszonyoknak és amuletteknek.
Engem ezek a részek is lenyűgöztek, ezektől a részletektől a történet még hitelesebb lett.
" Santino próbálta megmondani a mamának, hogy ő nem akar ünnepséget. Assunta megmakacsolta magát: ez társadalmi elvárás, a család becsülete múlik rajta. És különben is, a magara tanácsára rendezett igazi bankett valamennyiüket megóvná az ártó szellemektől."
 Amit én nagyon szerettem ebben a könyvben, hogy van mondanivalója. Bár a fiatalabb olvasóknak íródott, nem butította le a témát az írónő. Érthetően és izgalmasan mutat be egy kegyetlen világot, és észrevétlenül neveli is az olvasót. Az igazságtalanság és fájdalom, ami a szereplőket éri, felébreszti az emberben az igazságérzetet , és a vágyakozást a jóra.

A történetvezetést ötletesnek találtam, a két szál összekapcsolása újszerű és meglepő volt, nem számítottam erre a fordulatra.
A kötetben lévő kis képek nekem egy picit hátborzongatóak voltak, bár az tény, hogy adtak egy kis pluszt, fokozták a könyv hangulatát.

Amit még feltétlenül meg szeretnék említeni, az a magyar kiadás igényessége. A borító figyelemfelkeltő és letisztult, a könyv kötése pedig nagyon jó minőségű.

Összefoglalva érdemes elolvasni Silvana Gandolfi könyvét, újszerű, olvasmányos és egy földrajzilag nem túl távoli, mégis merőben más világba, kultúrába kalauzolja az olvasóit. Nemcsak a fiatal olvasóknak ajánlom, tökéletesen fenn tudta tartani az én figyelmemet is, felnőttként is egy élmény volt.

A könyvet köszönöm a Pongrác kiadónak.

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:
" A maffia rossz dolog, és mi harcolunk ellene. Ezt már megértetted. Úgy látszik, mintha legyűrhetetlen lenne, pedig nem az, mert ők is csak emberek. Egyetlen emberi csoportosulás, amelynek a gonoszság a fegyvere, sem legyőzhetetlen, ha komolyan szembeszállnak vele. Ehhez azonban olyan emberek kellenek, akikben van szeretet, lobog a szenvedély, és legalább olyan elszántsággal küzdenek az életért, mint azok, akik a pusztulást és a halált akarják." 190-191. o.

2013. április 12., péntek

Akartok játszani?


Arra gondoltam, hogy ha meglesz a 10 000 oldalmegjelenítés, nyereményjátékkal jutalmazom a látogatókat. Természetesen könyvet nyerhetnétek. :)) Azt még nem árulom el, melyiket, de annyit igen, hogy 2013-as kiadású lesz és sok kívánságlistán láttam. :) Mit szóltok?

Paul McEuen- Spirál

Gabo kiadó, 2012
372 oldal
Eredeti cím: Spiral
Fordította: Mihály Árpád
ISBN:  9789636895365
Rendeléshez kattints ide!

Fülszöveg:
„A Spirál nagyon is félelmetesen valóságos történet. A tudományos részletek hitelesen csengenek, írásmódja eleven és hajszálpontos. Az akció az utolsó pillanatig feszültséggel teli, a cselekmény hibátlan. Izgalmas bemutatkozás a thriller műfajának legfrissebb képviselőjétől. Isten hozta a fedélzeten.” 
Steve Berry

Csendes-óceán, 1946 
A Brit Hadsereg Liam Connor főhadnagyot, a biológiai fegyverek szakértőjét küldi az Amerikai Haditengerészet segítségére, hogy meghiúsítsák a japánok utolsó kétségbeesett próbálkozását, amelynek során egy tengeralattjáróval akarják eljuttatni az amerikai kontinensre a világ első biológiai szuperfegyverét. A küldetés neve: Uzumaki. Jelentése: Spirál. 
Katasztrofális következményekkel járna, ha a fegyver működésbe lépne; hogy nyoma sem maradjon, felrobbantják a történelem negyedik atombombáját.

New York, napjainkban 
A Nobel-díjas Connor a nanotechnológia élvonalába tartozó kutatásokat végez, és azon imádkozik, hogy a Spirál kísértete soha ne térjen vissza. Ám most mégis itt van, a tétek pedig sokkal magasabbak. 
A legújabb technológiával kombinálva a Spirál gyakorlatilag megállíthatatlan lenne, az ellenszer pedig egyedül Connor titka. Saját és szerettei élete is veszélyben forog, mert a Spirált keresők semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék és eltemessék e tudást. Megindul a hajsza a Spirálért: vajon túléli-e az emberiség a leselkedő világvégét?

Paul McEuen a Fizika Goldwin Smith Professzora a Cornell Egyetemen. A nanotechnológia kitüntetett szakértője a nanoelektronika kémiai és biológiai alkalmazásával foglalkozik, és tanácsadója volt többek közt a CIA-nak, az Intelnek ill. a Harvard Egyetemnek. Ez az első regénye.

A Spirál tavaly jelent meg a Gabo kiadó gondozásában és én azonnal felfigyeltem rá. A borítója nagyon látványos és a téma is érdekelt. Biológiai fegyverekről eddig csak filmeket láttam, épp ezért itt volt az ideje olvasni is róluk.

A könyv a II. világháború végén kezdődik, a japánok elvesztették a háborút, és ebbe nem tudnak beletörődni. Kifejlesztenek egy különösen fertőző és borzalmas lefolyású vírust, amit rá akarnak szabadítani az USA-ra és az egész világra.
"Az uzumaki a kamikazék végső küldetése volt. Egy nemzet öngyilkos akciója, hogy térdre kényszerítse a világot."
 1946-ban a tervüket meghiúsítják az amerikaiak. Azt hiszik, elpusztították a vírust, azonban Liam Connor, egy gombaszakértő titokban megtart egy fiolát.
A történet napjainkban folytatódik, Connor igazi híresség a nanotecnológia világában, emellett a gombák kutatásának éllovasa. Kettős életet él: ott az ismert professzor és szerető nagyapa, viszont amiről senki nem tud, hogy Liam az uzumaki ellenszerén dolgozik.
Sajnos valaki mégis rájön erre és ettől a pillanattól kezdve sem Liam, sem a családja, sem a világ nincsen többé biztonságban.
" Az uzumaki...hogy is mondják?...A végső fegyver. Ha kiengedik, nem lehet megállítani."
A regény az elejétől kezdve tele van feszültséggel, végig fenntartja a figyelmet, néhány rész olvasása közben tiszta ideg voltam, annyira beleéltem magam a történetbe.
Hátborzongató még belegondolni is, mennyire könnyen ki lehetne irtani egy országot. Elég egyetlen embert megfertőzni és jó helyen elengedni. Mindig is úgy gondoltam, hogy a következő nagy háborút már nem hagyományos fegyverekkel fogják vívni, egyszerűen lefertőzik az ellenséget egy halálos kórral. A biológiai támadást kivédeni  lehetetlen ellenanyag nélkül. Félelmetes. Nagyon remélem, hogy egy ilyen borzalmat sem kell megélnem.
Paul McEuen
A könyvben az a legijesztőbb, hogy olyannyira valószerűen írja le az eseményeket, a technikai eszközöket és a gombák kutatásáról szóló részeket, hogy az ember úgy érzi, ez a szörnyűség velünk is bármikor megtörténhet.
A hitelesség nyilván abból fakad, hogy az író maga is a fizika és a nanotechnológia tudósa, ráadásul a főhőshöz hasonlóan ő is a Cornell egyetem professzora.
Örültem, mert a könyvből tanultam is, rengeteg dolgot megtudtam a gombák és a vírusok természetéről, és betekintést nyertem a robotika, nanotechnológia világába.

A téma talán nem tűnik csajosnak, de nem kell megijedni tőle, én abszolút élveztem minden sorát, ráadásul egy leheletnyi szerelem is van a történetben. Tényleg csak egy minimális.

A hajsza a vírus birtoklásáért és megállításáért nagyon jól megírt krimiként van tálalva. Egyáltalán nem kiszámítható, van benne egy-két igazán meglepő csavar. Nagyon élveztem, hogy nem tudtam mi lesz a vége.
Ráadásul a történetet több szereplő szemszögéből láthatjuk, ami különösen jó megoldásnak bizonyult. Sok pluszt adott a könyvnek, hogy hol a professzor fejébe enged betekintést, hogy a kissé szadista hajlamú Orchid-éba.
Itt azért megemlítenék egy dolgot, ami miatt nem lett nálam öt pontos a könyv: szerintem túl sok szereplőt szólaltatott meg az író. A kevesebb néha több, és itt én ezt éreztem. Voltak emberek, akikkel csak egy fejezet erejéig találkoztunk és a későbbiekben sem volt semmi szerepük. Én feleslegesnek éreztem őket.

Ettől eltekintve szerintem tényleg nagyon lebilincselő olvasmány, merem ajánlani mindenkinek, aki kedveli a krimi/thriller műfajt. Remélem meghoztam a kedvet az elolvasásához, nem érdemli meg azt a mellőzést a könyv, amelyet eddig kapott.
A történet nemcsak engem fogott meg, a megfilmesítés jogát már meg is vette az egyik filmstúdió, úgyhogy elképzelhető, hogy nemsokára a mozikban is izgulhatunk.

Értékelésem: 4,5/5 

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

2013. április 11., csütörtök

Hírek John Scalzi háza tájáról


Kedden az utolsó résszel lezárult John Scalzi The Human Division című regényének az epizodikus közlése, és a szerző még aznap hírt adott a Whatever című blogjában arról, hogy a kísérlet hatalmas sikerrel zárult. A regény a Vének háborúja-univerzum ötödik kötete volt, melyet a Tor kiadó érdekes módon adott ki: január 15-étől kezdődően tizenhárom héten át minden kedden megvásárolhatóvá tettek egy fejezetet 99 centért, vagyis az olvasók körülbelül úgy olvashatták a könyvet, mintha egy televíziós sorozatot néztek volna. Természetesen nem a Tor volt az első, aki efféle megoldással próbálkozott, viszont állítólag ez volt az első alkalom, hogy mindent elsöprő sikerrel végződött, ami akár alapjaiban írhatja át az elektronikus könyvkiadás metodikáját.

S, ami a Scalzi-rajongóknak még jobb hír lehet: a nagy sikernek köszönhetően jövőre érkezik a hatodik rész.

Magyarországi infók:
A Vének háborúja-sorozat nálunk is óriási sikert aratott, a második kötet, a Szellemhadtest talán még az elsőnél is jobb kritikákat kapott, míg a Vének háborúja lassan elfogy a boltokból, így így várhatóan még tavasszal megérkezik az első utánnyomása.
 A könyv sikerét jól példázza, hogy a Moly könyves közösségi oldalon több mint száz rajongói értékelése van már, és bőven kétszáz feletti olvasással rendelkezik. Népszerűségét a beszámolók alapján annak köszönheti, hogy egyrészt izgalmas katonai sci-fi a zsáner legjobb filmjeit felidéző akciójelenetekkel, ugyanakkor másrészt nem nélkülözi a szellemességet sem, ráadásul a női olvasók figyelmét is meg tudja ragadni, mivel az egyik főszereplő egy hadnagynő, és a köteteket átíveli egy szerelmi szál.

A harmadik rész magyarul várhatóan júliusban jelenik meg Az utolsó gyarmat címmel. :D

A magyarul megjelent két kötetről a bejegyzéseim:

Manga olvas már a Facebookon is

Rászántam magam és regisztráltam a Facebookra. A blogot a következő linken találhatjátok meg: https://www.facebook.com/pages/Manga-olvas/250986518378515
Ezentúl itt is informálódhattok a bejegyzésekről és hírekről. Lájkoljatok, jelöljetek, osszátok meg a tartalmakat! Várok mindenkit sok szeretettel! :)

Junot Diaz- Így veszíted el

Cor Leonis, 2013
Eredeti cím: This is How You Lose Her
Fordította: Bozai Ágota
ISBN: 9789638957290
Tervezett megjelenés: 2013. április 18.
Borítóár: 2500 Ft
Kedvezményes előrendeléshez tovább a Cor Leonis webáruházba
Részlet a könyvből ezen a linken

Fülszöveg:
Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.

Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét.

Junot Díaz neve nálunk eddig ismeretlen volt, ez az első könyve, ami megjelenik kis hazánkban a Cor Leonis kiadó jóvoltából. Éppen ezért először az írót szeretném bemutatni pár sorban.

Junot Díaz dominikai-amerikai író, 1968. december 31-én született Santo Domingo-ban, a Dominikai köztársaságban. Öten voltak testvérek, ő harmadikként született. Az édesanyjával, nagyszüleivel és testvéreivel élt, míg apja Amerikában dolgozott. 1974-ben Amerikába, New Jersey-be emigrált a családjával, újra együtt voltak az édesapjával.
Már gyerekkorában magával ragadták a könyvek, gyakran kilométereket gyalogolt a nyilvános könyvtárba néhány kötetért.
A diplomáját Rutgers College-ban szerezte 1992-ben, angol szakon.

Első munkája Drown címmel jelent meg 1997-ben, egy novellagyűjtemény a dominikai bevándorlók életéről és kultúrájáról.
2008-ban -számos más díj mellett- Pulitzer-díjat kapott az Oscar Wao csodálatos rövid élete című könyvéért, melyet hamarosan majd olvashatunk magyarul is Pék Zoltán fordításában, szintén a Cor Leonis kiadónál.

A This is How You Lose Her (Így veszíted el) 2012-ben jelent meg, és óriási sikert aratott, számos rangos díjat zsebelt be (díjak listája itt), legutóbb Sunday Times EFG Private Bank novelladíját. Az elismeréssel együtt Díaz 30 000 angol fontot vehetett át, ez a létező legmagasabb pénzösszeg, amit a világon egy novelladíj mellé adnak. A díjat a Miss Lora című novellájáért kapta.

Az Így veszíted el egy csokorra való novellát tartalmaz, melyek mind a szerelem, az emberi kapcsolatok, a döntések témakörét boncolgatják közvetlen stílusban, tabuk nélkül. Szó esik megcsalásról egy férfi szemszögéből, megbánásról, magányról, fiatal fiú- idősebb nő kapcsolatáról, és többek között az Amerikába bevándorlók nehéz sorsáról is.

Az író nem próbálja tökéletesnek feltüntetni az életet, nem szépít, nyíltan beszél a mindennapok tragédiáiról. Könnyed és eredeti stílusban tárja elénk a férfiak és nők hibáit, a kapcsolatok buktatóit, az emberi lélek legmélyebb bugyrait, és mindezt kellemes humorral és őszinteséggel fűszerezi. Olyan kérdéseket vet fel, melyek elgondolkodtatják az embert: megjavítható-e az, ami egyszer elromlott? Tanul-e az ember a hibáiból? Hogy találhatunk rá a szerelemre és hogyan tartsuk fenn azt?
"Téged bámultalak, te meg engem, és akkor, ott olyan volt, mint a szerelem, ugye?"
Minden történetet más és más hangnemben szólaltat meg: hol hozzánk, az olvasókhoz szól, hol önmagához, sőt olyan novellát is találunk, melyben a nő szemszögéből láttatja az eseményeket. Írásai változatosak és modernek, Díaz üde színfoltja a kortárs irodalomnak.

Ami számomra még érdekesebbé tette a könyv olvasását,  hogy betekintést nyerhettem a bevándorlók mindennapi küzdelmeibe, az emigránsok szemével. Jól érzékelteti az író azt, hogy milyen egy idegen országba, egy más kultúrába belecsöppenni. Szinte éreztem az a fajta mérhetetlen egyedüllét-érzést, ami olyankor keríti az embert hatalmába, mikor távol kerül mindentől, amit eddig ismert.
Az író egyértelműen a saját tapasztalataiból merített, hiszen ő is emigránsként érkezett az USA-ba. Sokszor említi szülőhazáját, a Dominikai Köztársaságot is. Minden szépítés nélkül beszél az ottaniak
Santo Domingo
Kép forrása: www.tripadvisor.com
szegénységéről és a nyomorról,  de soraiból süt az ország és az ott élők iránti szeretete.
" Imádok hazamenni az ottaniakhoz, akik rikítóan csiricsáré holmikban járnak, és folyton megpróbálnak a kezembe nyomni egy-egy kupicányi Brugalt."
Nemcsak ebben a témában nyúlt saját emlékei, és  élményei tárházához: szinte minden sorából az író élete köszön vissza, beleértve a fő karakter, Yunior figuráját. Talán ettől olyan bensőséges és meghitt a kötet: a saját lelkébe engedi be az olvasót.

Van még egy érdekessége a műnek: spangol nyelven íródott, mely egyfajta keveréke az angolnak és a spanyolnak. A fordító munkáját dicséri, hogy sikerült jól hoznia ezt a fajta szlenget a magyar kiadásban is.

Remek élmény volt a könyv olvasása, úgy gondolom Díaz az a fajta író, akire érdemes odafigyelni. Szórakoztató stílusával és egyedi nézőpontjával teljesen levett a lábamról. Sokszor megnevettetett, de voltak sorai, melyek sebeket téptek fel bennem. Gondolatébresztő írás, ami rávett, hogy a saját életem bizonyos mozzanatait, döntéseit átértékeljem, mérlegeljem.
Azt azért megemlíteném, hogy viszonylag gyakran használ az író vulgáris kifejezéseket és ez talán egyeseknek zavaró lehet. Engem nem zavart, mert a szlenges nyelvezethez tökéletesen passzolt és nem is esett túlzásba.

Összességében azt kell mondjam, hogy nálam új kedvenc született Díaz személyében. Bátran merem ajánlani férfi és női olvasóknak egyaránt, de szigorúan csak felnőtteknek.
Köszönöm a Cor Leonis kiadónak, hogy az elsők között olvashattam.

Értékelésem: 5/5 Kedvenc

Kedvenc gondolatok a könyvből:
" Amikor az ember az elejére gondol, akkor van vége."
"Csak olyan férfit ütnek meg a nők, mondja, akit szeretnek."