2013. július 9., kedd

Catherynne M. Valente- A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Tündérföld-sorozat 1.
Ciceró, 2013
276 oldal
Eredeti cím: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making
Fordította: Kleinheincz Csilla
Illusztrálta: Ana Juan
Tovább a kiadó oldalára

Fülszöveg:
Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.

Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

„Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója

Nagy meserajongó vagyok, úgyhogy nálam ez a könyv rögtön felkerült a kívánságlista elejére. A borító gyönyörű, a fülszöveg pedig egy olyan varázslatos kalanddal kecsegtet, amiben szívesen merülök el még felnőtt fejjel is.

Volt egyszer egy Szeptember nevű kislány, aki májusban született, szeretett olvasni, meg tudta szerelni a kazánt, ha csak kicsit romlott el és már nagyon unta a rózsaszín és sárga teáscsészéket és a barátságos kiskutyákat, így,amikor a 12. születésnapján a Zöld Szél eljött hozzá, gondolkodás nélkül vele ment Tündérföldre, még csak nem is intett búcsút omahai otthonának, miközben meglovagolta a Kis Fuvallatok Leopárdját. Persze ezen nem is csodálkozunk, hiszen a legtöbb gyerek igencsak szívtelen.
"Ezért nem ítélhetjük el: valamennyi gyermek Szívtelen. Még nem növesztettek maguknak szívet, ezért tudnak magas fákra mászni, megdöbbentő dolgokat mondani és olyan magasra ugrani, hogy a felnőtt szívek rémületükben összerezzennek. A szívek meglehetősen nehezek. Ezért tart annyi ideig növeszteni egyet. […] Néhány kisgyermek rettenetes és vad, Tökéletesen Szívtelen. Mások kedvesek és édesek, Alig Szívtelenek. Aznap, amikor a Zöld Szél elvitte magával, Szeptember valahol a kettő között állt, Valamennyire Szívtelen volt és Valamennyire Felnőtt."
Tündérföldön sok a kaland egy házsártos és ingerlékeny kislánynak, így hát fel is kerekedik új barátjával, egy könyvgyíkkal (aki egy sárkánygyík és egy könyvtár szerelemgyereke, nem mellesleg francia származású), a tiszteletreméltó A-tól Ly-iggel, hogy visszaszerezze a Viszlát nevű boszorkány fakanalát. Persze az események bonyolódnak és Szeptembernek kemény próbatételeken kell átesnie, amik közben megfosztják árnyékától és majdnem elveszíti a Szívét is.
Szeptember és Elly
(Forrás)
Mostanában nagyon szerencsésen választottam könyveket magamnak, szinte mind remek olvasmánynak bizonyult, és most itt egy újabb zseniális kötet. Igazából szóhoz sem jutok, annyira elbűvölt Valente műve.  Igazi mese, ami nem rózsaszín, és nem cukormázas, ahol a főhősnőnek igenis küzdenie kell, ahol a kaland néha igencsak ijesztő és fájdalmas, és időnként még reménytelen is. Kicsit olyan, mint a Grimm mesék a szépítés előtt, vagy mint az Óz, a nagy varázsló, csak itt a kislány célja minden küzdelem ellenére sem a hazajutás, hanem a tapasztalatszerzés, a kaland maga.
"Én pedig a csodák miatt jöttem, még ha a véremet kell is hullatnom értük."
A történet fordulatos és kiszámíthatatlan, feszültséggel teli. Elképesztő kalandokat él meg Szeptember, és csupa olyat, amire én biztosan nem számítottam egy ifjúsági meseregényben. Igazi fantasy a könyv, ahol bármikor előfordulhat, hogy az ember szembekerül a saját halálával, éhezik vagy hogy meg akarják ölni a 100 évesnél régebbi felébredt tárgyak.
Annyira színes a világ, amelyet Valente megalkotott, egy igazi vad és zabolátlan Tündérföld (,ahol vérnek folynia kell), hogy teljesen a rabja lettem. A textilből szőtt város, a vándorló velocipédraj olyan dolgok, amelyekhez hasonlóval sehol nem találkoztam, és igencsak meg kellett erőltetnem a fantáziám, hogy magam előtt lássam ezeket a furcsaságokat.

Nemcsak a Valente által megteremtett világ és a történet bűvölt el, hanem a könyv nyelvezete is. Ami a legszembetűnőbb volt nekem, hogy bár ifjúsági regényről van szó, nincs leegyszerűsítve,  lebutítva, bátran használ az írónő idegen vagy bonyolult szavakat. Még olyan is volt köztük, amit bizony én sem ismertem. Szerintem ez nagyon jó dolog, nem szeretem, mikor egy szövegről süt, hogy fiataloknak szól és ezért leegyszerűsítik. A gyerekek nem hülyék, megbirkóznak a komoly szavakkal is.
A másik, ami nagyban hozzájárult, hogy Valente-rajongóvá váltam, az, ahogyan az írónő líraiságot visz a regénybe. Olyan szépen, dallamosan, tökéletesen megkomponáltan fogalmaz, hogy a regénye szinte már költemény (erőteljesen érződik, hogy költőként kezdte a pályafutását).  Ezért mondjuk óriási elismerés jár a fordítónak, Kleinheincz Csillának is, kiváló munkát végzett. Ha nem érteném, hogy mit olvasok, akkor is gyönyörű lenne, és elbűvölne a szavak egymásutánja.

A könyv másik nagy erőssége a hangulata. Kicsit bizarr, komor és időnként nyomasztó hangulatával
még jobban meg tudott fogni, teljesen berántott a történetbe. Erre még ráerősítettek a könyvben található rajzok is, amik szerintem eszméletlen jók, de kicsit furcsák, pont mint a kötet. (A képeket egyébként a spanyol származású Ana Juan készítette.)
 Azért nem kell attól tartani, hogy túl elszomorító vagy negatív a könyv, hiszen azért rengeteg vidám, varázslatos és humoros pillanat is megbújik a lapjain.

Szerettem a szereplőket is, a főhős Szeptember egy teljesen átlagos, kalandra éhes kislány, aki minden nehézség ellenére is kitart a barátai mellett.
Kedvencem mégsem szeptember, hanem a sárkánygyík, Elly volt, én a gyermeteg lelkemmel szívesen fogadnék egy ilyen tüneményes lényt barátommá, ha lehetne. :)
Valente nyíltan feminista, és ez azért érződik a megalkotott figurákon is. Az Ekultura.hu készített egy interjút az írónővel, melyben szót ejt arról, hogyan is jelenik ez meg a műveiben:
"{...} fiatal és idősebb nőknek mesélek olyan nőkről, akiket nem kezelnek másodrangúként, és a céljuk nemcsak az, hogy férjhez menjenek, képesek megválasztani a saját sorsukat." 
( A teljes interjút ezen a linken találjátok meg: http://www.youtube.com/watch?v=2v9t-wRX_UM)
A kötetben abszolút az erős női karakterek dominálnak, nő alakítja az elnyomót és a hőst is, a férfi szereplők vagy elnyomottként vagy segítőként tűnnek fel. Én nem tartom magam a feminizmus élharcosának, de a könyvekben szeretem, ha a nők nem alárendeltként, hanem önálló gondolkodásra és cselekvésre képes, erős karakterekként vannak ábrázolva, pont mint  ebben a regényben. Az állandóan önmagában bizonytalan, gyámoltalan és pátyolgatásra szoruló "hősnők" kifejezetten irritálnak.
SPOILER (Ha el akarod olvasni, jelöld ki! ) Különösen tetszett a könyv végén a toronyból megmentős jelenet, amelyet rengeteg mesében láthattunk már: a hős minden bátorságát latba veti és leküzdvén a halálos akadályokat, kimenti a királylányt a toronyból. Na, itt ez kicsit ki lett fordítva, hiszen a kislány volt a megmentő, a fiúk pedig a torony rabjai. SPOILER VÉGE

Ha szeretitek a varázslatos, eredeti és különös meséket, akkor A lány, aki körülhajózta Tündérföldet a legjobb választás, őszintesége, ötletgazdagsága és a háttérben megbúvó mély mondanivalója engem teljesen rabul ejtett. A magyar kiadás minősége pedig mind tartalmilag, mind külsőleg kifogástalan és igényes.

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

Értékelésem: 5/5 KEDVENC

Egyik kedvenc idézetem a sok közül:
"A meséknek szokása arcot váltani. Rakoncátlan, nyakas holmik, vétségekre és radírdobálásra hajlamosak. Ezért kell őket vastag, szilárd könyvekbe zárni, hogy ki ne szabaduljanak és ne kavarjanak bajt."
A könyv külföldi trailere: 


A Tündérföld-sorozatot öt kötetesre tervezi az írónő, ebből három jelent meg eddig külföldön, egy nálunk ( a kötetek önállóan is érthetők és elvezhetők, mindegyik egy-egy kerek, lezárt történet):
2. kötet:
The Girl Who Fell Beneath Fairyland and Led the Revels There

3. kötet:
The Girl Who Soared Over Fairyland and Cut the Moon in Two


1 megjegyzés:

  1. Az én kedvencem is a sárkánygyík. Úgy voltam vele, mint Fülessel.

    VálaszTörlés