452 oldal
Fülszöveg:
A Csodaidők világa különös, futurisztikus, gazdag fantáziával megalkotott világ. Sem rosszabb, sem jobb, mint a miénk, csak éppen más. Amikor azonban átlépsz ebbe a világba, ahol már több bolygón él az emberiség, mégsem csak álmélkodni fogsz, sok mindent ismerősnek is találsz. Mi még ugyan nem utazunk naprendszerek között, nem lépdelünk narancsszín gyepen vörös levelű fák árnyékában, nem ismerjük a háromdimenziós sakkot vagy a holokapcsolat döbbenetes lehetőségeit, de jól értjük az árvaházban növekvő Judy vágyait, a zsarnoki apa ellen lázadó Yaan indulatát, s Giin, a tekintélyes közösségi és szellemi vezető vívódásait. És ismerősök a családi erőterek is, ismerős a hagyományőrzés fészekmelege, a fiatalok forrófejűsége, a nagypolitika boszorkánykonyhája – vagy éppen a terrorizmus. A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világé is. Észrevétlenül ragad magával ez a világ sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével.
"Emberek vagyunk mi mindannyian, még ha más nyelvet beszélünk is, más módon akarunk is boldogok lenni."Féltem ettől a könyvtől, féltem, hogy nem fog lekötni, hogy túl távoli a jövő, amiben játszódik, hogy nem fog érdekelni az egész űrbéli világ. Tévedtem. Ez a könyv hihetetlenül jól van felépítve, nagyon izgalmas és a világ, amelyben játszódik egyedi és ötletes.
Nagyon tetszett, hogy nem egy ember szemszögéből láthattam az eseményeket, hanem három teljesen más ember szemén keresztül.
Judyt és Giint nagyon megkedveltem, Judynak nagyon becsülendő a kitartása és az ereje, amivel tartotta magát az intézetekben, később pedig az odaadása és az alázata.
Giin nagyon jó ember, olyan, akire fel lehet nézni, emberséges és becsületes.
Yaant-az idősebbet és a fiát egyaránt- ki nem állhattam. Az apa-Yaan zsarnokoskodó, kegyetlen és kicsinyes, a fiatalabb pedig -bár szép, hogy vannak elvei és vágyik a szabadságra- buta és irányítható, és undorító, hogy nemcsak hátat fordított a családjának, de egyenesen ellenük tevékenykedik.
Nagyon jó ötletnek tartom a niesiek nagycsaládját, tisztára, mint az olaszoknál, ahol több generáció él egy fedél alatt
Az írónő nagyon nagy fantáziával van megáldva, saját nyelvet talált ki, egy világot szokásokkal, vallással, mindennel együtt. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Gyűrűk ura olvasása közben: szinte már elhittem, hogy ez a világ létezik valahol.
Amiért külön plusz pont jár, hogy nem volt benne nyáladzás és erőltetett szerelmi szál. Sajnos mostanság a legtöbb könyvbe bele próbálnak erőszakolni egy kis romantikát, pedig nem mindenhol van rá igény és szükség.
Családregény, kalandregény, scifi egy könyvben, és szerintem ez nem ifjúsági, hanem felnőttirodalom.
A távoli jövő nem is áll olyan távol a mi világunktól, a társadalmi problémák hasonlóak, az emberek ott is ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint mi.Vallás, család, hagyományok, eltaszított gyerekek, kiszakadtak... komoly témák ezek, és az írónő jól beleszőtte a történetbe ezeket a valós gondokat rámutatva ezzel talán a saját világunk gyengeségeire és hibáira is. Hiszen a segélyért vállalt gyerekek problémája megvan a mi társadalmunkban is, biztos mindenki hallott már legalább egy tucat ilyen történetet, és sajnos mindig a gyerekek sínylik meg. Vagy kegyetlen apákról, akik megkeserítik az egész család életét és a gyerekeiből pedig egy életre lelki sérült embert csinál.
Nagyon elgondolkodtató volt a könyv, remek társadalomkritika és emellett egy fantasztikus regény, el fogom olvasni a folytatást is.
Kedvenc idézet:
"Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe."Értékelésem: 5/5
További kötetek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése